Boldog pillanatok, apró örömök

  Üdvözöllek ismét a blogomon! Miért ismét? Mert újra blogolok. A régi blogom töröltem. Nagyjából 6 éve. Magamat is szerettem volna törölni, ezért szépen elkezdtem felégetni a hidakat... Először nem volt időm bejegyzéseket írni, pedig tele voltam ötletekkel. Aztán már nem voltam olyan biztos benne, hogy egyáltalán érdekel valakit. Pedig voltak olvasóim. Nem többszázan, de pár emberke volt, és mindegyiküknek örültem. Utána kitaláltam, hogy a telefonomon is be tudom pötyögni a bejegyzéseket. De nagyon komor lett mindegyik. Nem illettek a blogom témájába. Másról pedig nem tudtam volna írni, csak arról, hogy mennyire rosszul vagyok, és meg akarok szűnni létezni. Depressziós voltam. Töröltem magam a legtöbb közöséggi felületről. A Facebook megmaradt, mert azon tartottam a kapcsolatot a családdal. Az Instagram is, mert arról meg is feledkeztem. Még mindig depressziós vagyok. De kaptam segítséget, és támogató közegben élek. Vannak mélypontok. Sűrűbben, mint egy átlagembernek, de már meg t...